Tádzsikisztánban, a Zarafsán folyó közelében találtak egy sziklafalba vájt barlangot, ahonnan értékes leletek kerültek elő. Úgy tűnik, nagy lehetett a forgalom a környéken 150 ezer évvel ezelőtt.
A gyenyiszovai ember eddigi legrégebbi ismert maradványaira bukkantak Szibériában: a 200 ezer éves csontdarabokat a faj létezésére utaló első bizonyítékok lelőhelyén találta egy nemzetközi kutatócsoport.
Izraeli tudósok rekonstruálták a gyenyiszovai ember csontvázát egy 70 ezer évvel ezelőtt élt 13 éves lány csontmaradványaiból nyert DNS-minták alapján.
Egy Laosz északkeleti részén lévő barlang falából előkerült ősi fog vizsgálata betekintést nyújtott egy kihalt emberi faj, a gyenyiszovai ember életmódjába, és megmutatta, hogy milyen jól alkalmazkodott a trópusi és a hideg éghajlathoz egyaránt.
DNS-minták alapján, a génaktivitást is figyelembe véve sikerült 85 százalékosan rekonstruálni a gyenyiszovai ember csontvázát, ebből elkészítették a fejformáját ábrázoló szobrot is.
A tibeti magaslatokon is élt a Homo nemzetséghez tartozó gyenyiszovai ember új bizonyítékok szerint. Ez az első alkalom, hogy a Gyenyosziva-barlangon kívül is találtak a fajhoz köthető fosszíliákat. Az ilyen szélsőséges körülményekhez való alkalmazkodás képességét korábban csak a Homo sapienshez kötötték.
Teljesen feltárták és szerdától az interneten is elérhetővé tették a Gyenyiszov-hominida genetikai állományát.
Új eredményeket közöltek a génkutatók egy titokzatos emberfajta, a gyenyiszovai ember utódairól. Kiderült, hogy a neandervölgyiek és a mai ember elődeitől különböző gyenyiszovaiak leszármazottjai nemcsak Pápua Új-Guineán, hanem Ausztráliában, a Fülöp-szigeteken, Indonéziában és Malajziában is élnek.
